Azt hallom: ... és keres valakit, aki kiveszi a boltot. Nem lesz könnyű, gondoltam. Annyi üzlet áll üresen.

- Könyvesbolt? Kávézóval? A Fő utcában? És mi tudsz még?
- Rákérdezek.

És rákérdezett. Néhány nap múlva a tulajdonos várt a boltban. Mikor megérkeztem még az átépítés műszaki vezetőjével beszélt.

Mert volt átépítés: egy teljesen új üzletet láttam. Mindenhol tölgyfa, a polcok, a lépcső, a korlát, kifestve, helyreállítva, a portál is új, de pont mint a mellette lévő régi...

Nem volt kérdés, részemről legalábbis nem.

Beszélgettünk egy sort, azután pár nap múlva még egy kicsit és már a kezemben is volt a kulcs. Áááá, lassítsunk! Akkor ez már komoly, ugye? Nagyon annak látszott.

Akkor új szakmát tanulok. Végül is az alapvető dolgok megvannak: olvasni tudok, inni is szoktam, ebből már el lehet indulni :)
 

Elképzeltem, hogy van egy kicsi boltom, olyan szuterén, úgy 12-15m2, ott ülök egy pult mögött, körben a polcok tele vannak könyvekkel: sajtok, teák, borok és hasonló remek dolgok vannak a borítókon.

Bejön valaki és azt kérdezi: mi is az a siller?
Nem értem félre, hanem mondom: a negyedik oszlopban talán a második sort felülről nézze meg, ott van könyv a borok készítéséről.

Kicsit nézelődik és azután a könyvvel a kezében leül az egyetlen kicsi asztalhoz, pár percig lapozgatja, majd választ még hozzá egy papírtáskát, esetleg egy cseppfogót, beszélünk néhány szót a reduktív borokról, fizet, elbúcsúzunk és elégedettek vagyunk mindketten.

Ez még a '90-es évek elején volt, éppen hogy kezdtek megjelenni azok a könyvek, amikkel szívesen megtöltöttem volna egy könyvesbolt polcait. És még 20 év sem telt el, a bolt és benne a polcok máris a könyvekre várnak :) Igaz, nem szuterén, jóval nagyobb is, így a választék is szélesebb lesz, viszont galéria is van, oda kávézó kerül, de a beszélgetés azért marad.